I.

Sziasztok! Hát visszatértem, szűk 3 héten belül. Direkt a mai napot választottam arra, hogy az új történetembe belekezdjek, hisz ma van péntek 13! Remélem tetszeni fog az új sztori és majd jelentkezem, nem túl későn, de nem is túl hamar! ;) Hatalmas pusszancs!

|Madison Heart |

-Szóval azt mondod helyes! És mi van ha nem érdekel? - kérdezem a laptopomra pillantva. Csak két szót kéne beírnom, hogy megtudjam hogy nézz ki azaz "Adonisz", de amilyen a természetem képes vagyok rá, hogy annyira beparázom, hogy nem teszem meg. 
- Persze, hogy érdekel Szívem! Az ajkai olyan gömbölyűek és néha olyan rózsaszínek akár egy szamóca. A teste akár egy görög istenné. Hogy is mondjam ezt neked...Hmm. Megvan nem olyan kockás, de látszanak a kockái, és még szőrös is a mellkasa! És az egész pasi egy istennek nevezhető személyiség. És az csak meglep, hogy eddig nem láttál róla egy képet sem, hisz minden hol ő vannak! Bocsi, ők. Mivel ő egy bandában énekel. A hangja...Hmm.. Mintha méz olvadna a szádban olyan kellemes, de van amikor megnyomja. És a rekedtes hang..Auch. Ott meghaltam. És látnod kéne koncert közben. Amikor az erek kibukkanak a nyakán és....szent szar! - morogja egy nagy nyelés után.
- Mi van már Kate? - kérdezem izgatottan.
- Azt hiszem itt sétált el előttem,érted? Azt hiszem őrülten beleestem és te is belefogsz! Már csak bekéne pötyögnöd a nevét! - korhol le.
- Nem írom be! Ahhoz mondanod kell egy olyan dolgot ami miatt képes vagyok felvíditani. - hallom rekedtes kilégzését. Majd egy hatalmas levegőt vesz és mintha azt készülné bejelnteni, hogy rákos.
- Mad..Szóval én bármikor meghalhatok. - a szívem dobogása lelassult, a szoba forogni kezdett velem, és a fülembe dobogó vér biztosít róla, hamarosan elájulok, ha nem kapok friss levegőt. 
- Kate, ugye ez csak egy átverés? - mondom nagyot nyelve és elindulok az ablak felé. Kinyittom és kihajolok mélyeket szippantva a friss levegőből, ami tényleg felfrissít.
- Nem, Madison! Én hogy mondjam...Nem rákos vagyok hanem álmodom, és egyszer csak nem kelek fel! - ajkamba harapok és intezíven kezdem el szívni. Kate nem szereti ha csúnyán beszélek, és ha ideges vagyok nekem nagyon csúnya tudd ez lenni.
- Hol vagy? - kérdezem élesen kifújva a levegőt.
- Itt ülök egy sarki kávéházban, ahová szoktunk jönni. A házamhoz közel! - hangja halk, meggyötört. Nem válaszolok, lerakom. Felveszem a bakancsom és a szövet kabátomat is felhúzzom magamra, majd megfogva a kocsi kulcsot és a lakás kulcsot elindulok. A lakást zárra zárom, majd a kocsihoz siettek. Bepattanok és max. hangra tekerve unokatesómékat índittom el a kocsit. Most ideges vagyok. Nagyon pipa. Nem gyújthatok rá, mert leszoktam róla ilyenkor a zene segít. A zene mindenben segít. Hamar megérkezzem, nem is csodálkozzom szinte 200 - zal nyomtam amikor tudtam. Kiszálltam és besiettem. Rögtön kiszúrtam a szinte zokogó barátnőmet és a düh, a harag elszállt. Talán nem is rá haragudtam hanem a betegségére. Kértem egy vaniliás shaket, majd az asztalhoz sétáltam. 
- Szívecském, ne sírj! - mondom felemelve a fejét. - Leesik a koronád! - mosolyodom el keserűen.
- Nem haragszol? - kérdezi kíváncsian.
- Miért? Erről nem te tehetsz! Rosszul esik, hogy nem mondtad el hamarabb, de gondolom neked sem lehetett jó. Szinte rettegésben élsz! Szóval most megtanítok egy igen fontos szabályt. - kíváncsian nézz rám, mire felnevettek.
- Kicsi Kate megtanul élni! Kicsi Kate mától olyan lesz, mint egy őrült kis kamasz! Kicsi Kateből, Nagy Kate lesz! - mosolyodom el.
- Öhm...Mad..Ugye tudod, hogy én már nem vagyok szűz? És, hogy idősebb vagyok? - szemforgatva vigyorodom el.
- Ki mondta, hogy arra gondoltam? - kérdezem, majd elveszem az igen helyes pincér sráctól a shakemet, és rákacsintva nézzek rá Katere. - Úgy gondoltam, drága barátnőm, hogy ha az Adoniszod nem esik az öledbe, majd én belerángattom. Szóval.. - mondom , majd elővéve a jegyzet füzettem és a tollat nézzek rá érdeklődően. - Hogy hívják őt? 
- Madison! Megtiltom, hogy bármit is kinyomozz utána! - mondja szigorúan.
- Persze! Ki tudja mikor elalszol és lehet soha többet nem beszélhettünk már! Szeretnélek boldogan látni! Gyönyörű nő vagy, Kateline és nem is tudom felfogni, hogy nem akadt rád egy pali sem, de nem ez a lényeg. Szeretnélek boldogan tudni, mielőtt ma elalszol! - mondom és megérzem maró könnyeimet a szemembe.
- Liam Payne! - nyögi ki én pedig vigyorogva firkantom le.